VÉSZFÉK: a 6. projektnap

hátrányos helyzetű gyerekek, hátrányos helyzetű gyermek, anyák átmeneti otthona, csaladok atmeneti otthona, családok átmeneti otthona lista, átmeneti otthon

Gazdálkodj okosan!

Mi az uzsora? Mi lehet az uzsora tárgya? Mennyi időre ad kölcsön az uzsorás, és vajon mennyi a kölcsön kamata? Jellemzően kik azok, akik ilyenfajta anyagi segítségre szorulnak, és annak jellemzően áldozatául esnek? És vajon mi történik akkor, ha a kölcsönkapott pénzt valaki nem tudja visszafizetni? Többek között ezeket a kérdéseket tette fel az interaktív előadás indításaként Fekete Rita, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársa egy középiskolás csoportnak. 2014. január 31-én zajlott ugyanis a legújabb Vészfék-projektnap Pécsett, a Forrás Szakiskolában. Az egyik teremben a rendőr-alezredes asszony vezetése alatt élénk beszélgetés alakult ki az említett témáról. Kiderült: bár a fiataloknak volt fogalmuk a kölcsönadás-kölcsönfelvétel e formájáról, mégis hasznosnak bizonyult, hogy a szakember érzékletes példák segítségével hívta fel a figyelmüket annak súlyos veszélyeire.

Eközben egy másik teremben háztartásgazdálkodásról, családi költségvetésről, fogyasztási szokásokról zajlott előadás. Heindl Péter jogász többek között arról világosította fel a diákokat, hogy jó óvatosnak lenniük akkor, amikor gyanúsan alacsony kamat és törlesztőrészlet fejében kínálnak bizonyos cégek hitelt. Az ilyen esetek mögött a szakember szerint ugyanis úgynevezett „fogyasztói csoportokat” szervező cégek bújhatnak meg. Ezek a törvény által szabályozatlan vállalkozások félrevezető taktikákkal verik át az eladósodott, egyéb kiutat nem találó embereket.

A harmadik helyiségben pedig több padot is össze kellett tolni ahhoz, hogy ki lehessen teríteni azt az óriás-társasjátékot, amelyet szocioploynak hívnak. Ebben a játékban a pécsi Esélyek Háza vezetője, Koska Éva segítségével a fiatalok kipróbálhatták, mire futja az alkalmi munkából, GYES-ből, segélyből, családi pótlékból szerzett jövedelem. A játék egyes mezői egy átlagos hónap napjait jelképezték. Olyan nem várt, mégis lehetséges kiadások terhelték a családi büdzséjüket, mint például, hogy a kismamának a rossz táplálkozás miatt elapadt a teje, ezért a kisbabájának tápszert kellett vennie. A szocioply azért is tűnt hasznosnak, mert – miközben a játékosoknak kockadobások segítségével a tartósan munka nélkül lévők jövedelmi viszonyai között kellett túlélniük az adott hónapot – a diákok valós képet kaptak arról, mennyire nehéz sokezer hátrányos helyzetű felnőttnek megtalálnia az egyensúlyt a havi bevételek és a kiadások között – lehetőleg banki hitel vagy épp uzsorakölcsön nélkül.

A negyedik osztályteremben az energiatakarékosság, a környezettudatosság és a fogyasztói szokások voltak a központi témák. Ezeket játékos formában járhatták körül a fiatalok, mégpedig egy tanár és az iskolai szociális munkás segítségével. A játék lényege az volt, hogy a diákok adott pénzösszegből licitálhattak különböző tárgyakra. Megfigyelhető és tanulságos volt mindannyiuk számára az, hogy társaik milyen fogyasztási cikkekre költenek a legszívesebben, mennyit és miért. A foglalkozást közös tapasztalatcsere zárta.